Botsáska

Tartás és tenyésztés

Peterakás:

A botsáskák jelentős része petéit a talajra hullajtja. Ezekkel nincs sok gondunk. Más fajok viszont a talajba fúrják. Ezeknek valamilyen petéző közeget kell biztosítanunk. Erre a legalkalmasabb a tőzeg, vagy tőzeg-homok keveréke. Ez jól tartja a nedvességet és savanyú kémhatása miatt megakadályozza a penészedést. A petézőközeget elhelyezhetjük 5-10cm magas dobozban, vagy az egész terrárium alját befedhetjük vele. Az ürüléket rendszeresen el kell távolítani a petézőhelyről. A penész kárt tehet a petékben is. Ezeket a fajokat általában könnyű felismerni ezeket a fajokat, mert a potroh végén lévő tizedik hátlemez (tergum decimum) és az alsó részen lévő petekanál (operculum) megnyúlt és teljesen illeszkedik egymáshoz, "tojócsövet" alkot.

Kivétel ez alól az Epidares nolimetangere, amely elássa a petéit.

 

Néhány példa a talajba petéző nemzettségekből:

Heteropteryx dilatata

Dryococelus australis

Haaniella spp.

Trachyaretaon spp.

Aretaon spp.

Brasidas spp.

Sungaya spp.

Eurycantha spp.

 

Vannak fajok, melyek petéiket fák törzsére, ágakra, levelekre rakják egy speciális ragasztó segítségével. Ezeknél arra kell ügyelni, hogy takarításkor ki ne dobjuk, vagy kárt ne tegyünk bennük. 

 

Nemzettségek:

Sipyloidea spp.

Asceles spp.

Trachythorax spp.

Marmessoidea spp.

Clonaria spp.

Screptophasma spp.

Gratidia spp.

 

Néhány botsáska a növények szárába fúrják bele a petéiket. Ezeknek érdemes valami nem túl kemény hátlapot elhelyezni a terráriumba, az állatok ezt fogják igénybe venni. Ez lehet polysztirol lap, szivacs, vagy fakéreg.

Ilyen nemzetség:

Necroscia spp.

 

A peték keltetése:

A lerakott petéket az adott faj igényeinek megfelelően kell kezelnünk.

Azoknak a fajoknak a petéit, amelyek felragasztják, vagy a hátfalba rakják, hagyjuk ott. Ezeknél a kelési idő általában rövid (a Clonaria luethyi esetében 1,5 hónap!). Arra azonban figyelni kell, hogy ne száradjanak ki. Az esti párásításnál ügyelni kell rá, hogy egy kis víz a petéket is érje.

A talajra, vagy talajba petéző fajok esetében a vagy benthagyjuk a terráriumban, vagy kiválogatjuk a petéket. A hosszú kelési idejű fajokat (Haaniella spp., Heteropteryx sp.) megéri kiszedni. Ennek oka az, hogy így ellenőrzött, tiszta körülményeket biztosítunk a petéknek, ezzel javítjuk a kelési arányt. 

A kiválogatott petéket egy tiszta dobozba, kb. 5 cm tőzegre kell helyezni. A tőzeg nedvessége fajonként változó kell hogy legyen. A száraz területeken élők (Eurycnema spp., Achrioptera spp.) petéi a legkisebb nedvesség hatására is penészedni kezdenek. A talajba petézők petéit érdemes betakarni egy kis tőzeggel, a többit takarás nélkül hagyjuk. Főleg ez utóbbiaknál a rendszeres párásítást érdemes alulról végezni úgy, hogy a doboz egy sarkában a tőzeg alá csurgatjuk a vizet. Így a víz nem éri őket közvetlenül. Ezzel is csökken a túlnedvesedés veszélye. Ilyenkor túl sok vizet vesz fel a pete, megduzzad és a "kupak" (amelyen keresztül a lárva kikel) eltávolodik a petétől szabad utat engedve a penészgombáknak.

A dobozt hézagmentesen le kell zárni, de jól szellőzzön! A petéknek ugyan úgy kell az oxigén, mint a kikelt állatoknak. Ha nedvesen keltetünk, elszaporodhatnak a közegben a tőzeglegyek (Phoridae sp.). Ezek berághatják magukat a petékbe és teljesem felélhetik azokat. Úgy védekezhetünk ellenük, ha a szellőzőt a szúnyoghálónál is sűrűbb szövésű anyagból készítjük.